Mi a siker?

Nekem a siker a boldogság. Ez elég közhelyesnek hangzik tudom, de nem is a szokásos értelmezésben gondolok erre. Nincs előttem egy giccses insta kép, amin puha plüss zokniban isszák a családtagok a csodás lakásban a forrócsokit, miközben kint hull a hó. Mondjuk jó lenne ez is, de asszem ebből már kinőttem mióta családom van, hogy ilyenek tényleg csak másodpercekig léteznek, és nem a valóság.

A legsikeresebbnek akkor tartottam magam, mikor úgy éreztem magam, mint egy cirkuszi mutatványos. Tudjátok, aki egy kézzel dobálja a 8 tányért. Nekem ez a siker, amikor balanszban tudom tartani az életem minden területét. Persze kívülről nem volt látványos, hiszen nem folytam a csapból a social media oldalain, nem volt ezer lájkom, stb. De én minden reggel mikor elindultam dolgozni, büszkén tettem azt, és elégedetten tértem haza, hogy odatettem magam. Mindig is sejtettem, hogy a social media által kikiáltott sikeres élet sokszor nem olyan fényes, mint ahogy azt mutatni akarják, és hogy van mellette bőven lemondás, kényszer, kényelmetlenség. Irigykedve de egyben fölényesen tekintettem erre a sikerre, hogy lám – lám én este elégedett vagyok, tehát az én szememben az én sikerem volt a tartalmasabb. Milyen butaság is volt ez a gondolatmenet…hiszen a siker, illúzió. A pandémia ezt csodásan bebizonyította Nekem, hogy a sikerem nem létezik. Persze békeidőben létezik, de hogy mennyire törékeny csak most mutatkozott meg igazán. Hiszen, ha nincs rendezvény egy cégnél, akkor nekem sincs munkám. Amikor már fél éve nem gyakorolhattam a szakmám, akkor jöttem rá, hogy már nem is vágyom rá igazán. Hisz 13 évig szívvel-lélekkel szerveztem a rendezvényeket a cégeknek, az ügyfeleimnek, és én nagyon szerettem, de embert próbáló volt, az hétszentség. A rengeteg kapcsolódás, melyet igényel, egy idő után nagyon fárasztó tud lenni.

El kezdtem monitorozni magam, hogy ha eddig ennyire kellett a külső visszajelzés, akkor vajon már nincs is önbizalmam és elvesztem? Sokat beszélgettem erről a barátnőimmel és arra jöttem rá, hogy szerencsére annyi egyéb területe van az életemnek a munkán kívül, hogy távol sem vagyok elveszve. Bízom magamban. Tudom, hogy ha valamibe belevetem magam, akkor meg tudom tanulni, meg tudom szerezni azt a valamit, amire vágyom. Pedig nem vagyok különösen okos sem, csak egyszerűen lelkes vagyok és nyitott. Most a következő életszakaszom vette kezdetét, amiben webshopot fogok üzemeltetni. Jelentem extra béna vagyok benne! De tényleg, én a szavak embere vagyok, nem pedig a gépeké. De a kihívást elfogadtam és meg fogom tanulni. Úgyhogy rövidre zárva a kérdést, hogy nekem mi a siker? Egyszerű a válasz! Bele tudjak nézni a tükörbe! Értsd jól! 🙂